Sokat gondolkodtam azon, hogy mi
lehet az oka annak, hogy ennyi év után is visszavágyom egykori iskolám falai
közé, csak már tanári szerepben. Egy kis töprengés után rájöttem, hogy a
változatosság.
Egy
iskolában minden nap más. Mások az órák, változnak a helyszínek, a gyerekek, és
a helyzetek is. Nincs két ugyan olyan nap, és talán ez teszi a tanárságot olyan
élvezetessé, és egyben nehézzé is. Az állandó változások, a diákok nyüzsgése,
és a pörgés arra kényszeríti az embert, hogy rendszeresen karbantartsa magát,
fejlődjön, és ne legyen unalmas. Véleményem szerint, aki ezt pozitívan,
lehetőségként éli meg, annak igénye lesz arra, hogy élvezetes órákat tartson, hogy
ne csak szaktanár, hanem egyben pedagógus is legyen, aki kihozza diákjaiból a
maximumot, és segít, hogy érdeklődő, kíváncsi emberekké váljanak.
Leendő
tanárként ezt a gondolatot tekintem tanítási filozófiámnak, és egyben célomnak
is. Remélem, hogy a későbbiek folyamán sikerül ehhez tartani magam, és olyan
tanár leszek majd, amilyet elképzeltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése