A kurzus elméleti háttere

1.) Az elméleti háttér anyag feldolgozásához elsőként Szabó Éva: A digitális szakadékon innen és túl – A tanárszerep változása a XXI. században című előadását választottam:

https://www.youtube.com/watch?v=0UtjT3Y-pbI

A videó, napjaink egyik kulcsfontosságú témáját boncolgatja, mégpedig azt, hogy milyen kompetenciákkal, tulajdonságokkal, és atitüddel kell rendelkeznie egy mai tanárnak ahhoz, hogy megfeleljen a digitális generáció igényeinek. Ezt megelőzően azonban a mai gyerekek másságaira világít rá, úgymint: erős haszonérdek, állandóan megosztott figyelem, egyre csak növekvő kooperáció és változatosság igény. Ezek a tulajdonságok azonban arra kényszerítik napjaink tanárait, hogy a már meglévő rutinjaikról lemondjanak, és egy erős atitüd váltáson menjenek keresztül, ami valljuk be, több évnyi megszokás után nem könnyű. A mai diákoknak már nem vezetőre, tudásátadóra és állandó ellenőrzésre van szükségük, hanem tanácsadóra, és egyben tanítóra, aki kölcsönös tiszteletre törekszik, megbecsüli a tudást, és önértékelésre tanít.

A fenti gondolatokkal teljes mértékben egyetértek. A videó lényegre törően, humorosan dolgozta fel ezt a sokak számára igencsak kényes kérdést. Nagyon tetszett, hogy a tanárszerep változásának szükségességét, a világ és a diákok párhuzamos változásával támasztotta alá, úgy, hogy közben egyik felet (diák, tanár), sem becsmérelte, kritizálta. Emellett örültem annak is, hogy az előadó, sokakkal ellentétben, nem foglalt helyett szélsőségesen a digitális eszközök használata mellet, az az támogatta azok tanórába való bevonását, de még sem minden mennyiségben. 

2.)Az elméleti háttér anyag feldolgozásához ezután az Oktatás-informatika nevű kiadvány egy tanulmányát olvastam el/dolgoztam fel, melynek címe: Sajátos nevelési igényű tanulók tanulásszervezésének és tanulástámogatásának specifikus szempontjai az információs társadalomban
Ez a 133-145.oldalig található, és ide kattintva elolvasható.

PAC Mate

A könyvnek ezen része elsőként a fogyatékosság értelmezésével foglalkozik, melynek kapcsán felhívja a figyelmet arra, hogy a digitális eszközök meglétének fontossága, a különböző nehézségekkel élő emberek/diákok számára nem előnyt vagy kiváltságot jelent, hanem a fogyatékukból adó távolságot, hozzáférésbeli különbségeket, korlátozásokat hivatott csökkenteni. A különböző kategóriáknak megfelelően (mozgáskorlátozottság, látássérülés, halássérülés, értelmi fogyatékosság, beszédfogyatékosság, autizmus spektrum zavar, pszichés fejlődési zavar), a tanulmány rengeteg technológiai lehetőségre (hordozható képernyőnagyító, olvasó tv, PAC Mate, adóvevő stb…) és a fogyatékosságból adódó problémákra, jellemzőkre hívja fel a figyelmet. Emellett nagy hangsúlyt fektet az órai keretek között felhasználható és mindenképpen felhasználandó ismeretek biztosítására, mint például: melyik tanulót hova ültessék (látássérültet zavarhatja az erős fény), kinek előnyös a páros munka, ne felejtsünk el több időt adni stb…

A tanulmány rengeteg új és hasznos információval szolgált számomra, főként azért, mert a későbbiekben magam is szívesen foglalkoznék fogyatékos, illetve SNI-s tanulókkal. Ebből kifolyólag nagyon jó volt egy viszonylag átfogó, több kategóriát is lefedő tanulmányt olvasni ebben a témában.  Véleményem szerint minden leendő tanárnak szüksége lenne a témával kapcsolatos alapvető ismeretekre arra az esetre, ha hasonló problémákkal rendelkező tanulóval találkozik.